A szőlő a Hugyika, Pacso, Őrhegy területekről érkezik vulkanikus altalajról. A táblák tengeszint felett 250-300m magasságban találhatók. A tőkék 40 évesek és a tőkénként mindössze 0,8 kg a tőketerhelésük. A pincében vadélesztővel dolgoznak, azaz a saját tőkéik gyümölcseiről származó gombák tenyésztésével jön létre a saját élesztő.
Csernus Károly borász így mesél az ízjegyekről:
"A Láva Cuvée schiller eljárással készül, miszerint vágásban szüretelünk 4 fajta piros szőlőfajtát, a 70 % Kékfrankos a 30 % André, Szentlőrinci és Cabernet Sauvignon. Együtt a 4 fajta belekerül a présbe, és 2-3 napig hidegen héjon tartjuk, ezáltal színanyagot, ízeket és illatokat nyerünk a héjból, de ügyelünk rá, hogy tannin ne oldódjon ki. Az áztatás végén finom préseléssel kinyerjük a mustot, és spontán erjesztjük gyümölcsös karakterré. Az illatát és az ízét a Kékfrankos jegyei uralják, a cseresznyés és meggyes gyümölcsösséggel, és a kortyot élvezve a végén felüti a fejét a Cabernet Sauvignon egy tejszínes epres lecsengésse. A schiller stílust a rozé és a klasszikus vörös borok közé helyezzük. A forró nyári esték könnyed vörösbora, gyümölcsösségre és savakra építve. Analitikájában is a frissesség mutatkozik 5,6 g/l savkészlethez 5,7 g/l maradékcukor társul."
és a Schiller eljárásról:
"A schiller receptje nincs meghatározva, de az bizonyos, hogy egy könnyed gyümölcsös vörösbort kell takarjon. A világban járva több stílusban kóstoltuk, valaki rozénak szüretelt éretlenebb szőlőt, a lé egy részét elvette rozéra a többit héjon hagyta schillernek, ezek a borok tanninosak voltak. Mások vörösborra szüreteltek érett szőlőt, abból vonták el a mustot schillerre és a többit hagyták klasszikus vörösbornak, ezek a borok viszont nehezek voltak a magas alkohol miatt és túlérett gyümölcsös jegyeket viseltek. Mindegyik stílusnak van előnye és hátránya, mi abban találtuk meg a stílus kulcsát, hogy schillerre választjuk meg a szüret időpontját, ami egy picit érettebb mint egy rozé alapanyag. A fajtákat együtt a présbe tesszük, és 5 celsius fokra lehűtjük, az alacsony hőmérsékletnek hála nem erjed. A hideg áztatás alatt vagy borász szlenggel folgamazva a kiro maceráció alatt ízeket, illatokat és színt nyerünk a héjból. Annak hála hogy nem erjed, nem oldódik ki tannin a héjból. Van ennek egy pici hátulütője, mivel a tannin stabilizálja a vörösbor színét, ha tannin mentes schillert készítünk, akkor bizony leül a színanyag 70% a tartály aljára. Eleinte bántott hogy világosabb színű a siller, de ma már úgy gondolom nem a színe miatt fogyasztjuk, hanem a frissítő gyümölcsös élmény miatt."
