malvazija

Sokan a „Malvasia” nevet használják. A genetika azt mutatja, hogy ez nem áll szorosan rokonságban sem másokkal, sem – ahogyan azt gyakran állítják – egyetlen görög fajtával sem. A Malvazija név első említésének az Adrián dokumentált története 1385-ig nyúlik vissza, amikor egy Bartolo nevű orvos engedélyt kért 5,5 liter Malvasia bor vásárlására. Ma Horvátország második legtöbbet telepített szőlője (Graševina után), 1555 hektáron, és 6 ha kivételével az összes Isztria területén terem. A malvazija borok túlnyomó többsége (legalább 70%) acéltartályos friss nyári italt eredményez. Általában a szürettől számított egy-két éven belül fogyasztva még ezek az egyszerű borok is figyelemreméltóan jól érlelődnek. De a Malvazija is hihetetlenül sokoldalú – például seprőn tartásra is alkalmas. Ez általában a lé hideg macerálása a héjjal az erjedés előtt, de egyes termelők elhúzódó (hetek vagy akár hónapok) macerálást is végeznek alkoholos erjesztéssel, hogy különböző narancsborstílusokat készítsenek, alkalmanként amforákat is használva. Az eredmény csodálatos állagú és ízletes borok, valamint többrétegű komplexitás. A fában történő erjedés és érlelés is jól működhet – a lehetőségek közé tartozik a nagy vagy kis tölgy, az eperfa és még az akác is. A Malvazija gyakran enyhén mézédes, virágos karakterrel rendelkezik, amely különösen jól működik az akáchordók illatával.