Mittelburgenland borvidékén egyértelműen egy kékszőlő fajta játssza a főszerepet, a Kékfrankos, amelyik a védett eredet megjelöléssel ellátott DAC borok szőlőfajtája is egyben.
A Fertő tó vidékétől délre haladva a határ mentén egyenesen az osztrák vörösbor kultúra kellős közepén találjuk magunkat. Első benyomásaink alapján szinte elképzelhetetlen, hogy az erdőségekkel tarkított borvidéken a Fertő tó temperáló hatása érvényesül leginkább. Az 1970-es és 1980-as években kezdődött telepítések során a vörösbor termelés került előtérbe, az átütő sikert pedig a kékfrankos hozta meg.A borvidéket nyugatról dombos területek, észak felől a Soproni hegység, dél felől a Kőszegi hegység határolja, keleten a meleg, száraz levegő akadály nélkül áramolhat be a Kárpát medence felől.
A talaj többnyire kemény agyag, melynek jó víztároló képessége a szárazabb években nagy kincs a szőlőtermesztésben. A Kékfrankos és a Zweigelt, de ugyanígy a Cabernet Sauvignon és a Merlot is szép testhez és savszerkezethez jut, melyek nemcsak fajtaborokban, hanem világszinten is elismert házasításokban jelennek meg. A helyi borászok hamar felismerték, ahhoz hogy lépést tudjanak tartani a borvilágban megfigyelhető trendekkel és fejlődéssel, komoly technológiai fejlesztésekre és szakmai felkészültségre van szükség.
A bortermelés fő központjai a régióban: Deutschkreutz, Horitschon, Lutzmannsburg és Neckenmarkt.
